Ha már látjuk, hogy a gyerekek nélkül túl nagy számunkra a házunk, és a kisebbe költözés mellett döntünk, elkerülhetetlen egy nagyobb selejtezés. És persze ilyenkor döbbenünk rá, hogy nem is a mi cuccainkkal van teli a ház, hanem a gyerekeink gyerekkori holmijával. Amikhez persze ők mindenáron ragaszkodnak, de el nem viszik, mert hát abban a kicsi garzonban, amire nagy nehezen összekuporgatták a pénzt, vagy az albérletben ugyan hogy férne el.
Kép forrása: mentalfloss.com
Egyeztessünk időpontot!
Akárhogy is a szortírozáshoz valahogy hozzá kell fogni, és rá kell őket beszélni, hogy mondjanak le néhány dologról, amit már soha többé nem fognak használni. Ehhez először is egyeztessünk velük egy időpontot, amikor el tudnak jönni, különösen, ha messze laknak.
Ha pedig külföldön él valamelyik gyermekünk, írjunk neki egy listát a kérdéses tárgyakról, vagy szükség esetén fényképezzük is le őket, hogy el tudja dönteni, melyikre van és melyikre nincs már szüksége.
Kétszobás lakás sok tárolóhellyel Sopronban
Még több képért kattintson a fotóra!
A ház minden zugába nézzünk be!
Az egész procedúrához bizonyos előkészületek is szükségesek, ezért kutassuk fel a ház minden rejtett zugát, és hordjuk a holmit egy helyre, ahol mindannyian kényelmesen el fogunk férni, hogy kialakítsunk, egy kidobandó, egy elajándékozni való, és egy eladásra való kupacot. De még a közös selejtezés megkezdése előtt célszerű megkérdezni az összes gyerekünket, hogy a törött, szakadt holmikat dobhatjuk-e egyenesen a kukába.
Húzzuk meg a határokat!
Készüljünk fel rá, hogy a gyerekeink sokkal több mindent meg akarnak majd tartani, mint amennyit mi az új otthonunkba tovább tudunk költöztetni, ezért mindegyiknek jelöljünk ki egy egyforma nagyságú nagyobb dobozt, amibe az emlékeit rakhatja.
Kisebbe költözéshez ideális kétszobás lakás Székesfehérváron
Még több képért kattintson a fotóra!
A saját határainkat is!
Ha megérkeztek a gyerekek és nekiállunk a közös munkának, akkor fogunk majd szembesülni vele, hogy vannak dolgok, amikhez nem is ők, hanem mi kötődünk érzelmileg. A babaholmik például tipikusan ilyenek, hiszen a gyerekek már nem emlékeznek rájuk, az anyák viszont annál inkább.
Ilyenkor persze nemcsak az emlékek és az érzelmi kötődés miatt jut eszünkbe, hogy mégiscsak meg kellene tartani őket, hanem azért is, mert úgy gondoljuk, hogy jó lesz az még az unokáknak. Mielőtt elraknánk a dédimamától a lányunkra több generáción át öröklődött keresztelős ruhát, vagy bármit, kérdezzük meg a gyerekünket arról, hogy ráadná-e egyáltalán a saját gyerekére. És ne sértődjünk meg, ha a válasz nem.
Jelöljünk ki tehát egy dobozt saját magunknak is és csak annyi emléket őrizzünk meg, amennyi belefér.
Első emeleti kétszobás lakás Debrecenben
Még több képért kattintson a fotóra!
Értsük meg a gyerekeink érzelmeit is!
Egy ilyen selejtezés nemcsak azért lehet érzelmileg megterhelő a gyerekeink számára, mert meg kell szabadulniuk, néhány tárgytól, ami a gyerekkorukra emlékezteti őket, hanem azért is, mert elköltözünk a házból, ahol felnőttek. Tudják, ha újra eljönnek majd hozzánk, már nem várja őket a régi szobájuk, ami egész gyerekkorukban az övék volt.
Akár jól is szórakozhatunk selejtezés közben!
Egy közös selejtezés akár jó móka is lehet, ha közben felelevenítjük a közös emlékeket. Csak arra figyeljünk, hogy a fényképalbumok nézegetésével nehogy annyira elrepüljön az idő, hogy ne végezzünk a munkával.
